 |  |  |  |  |
| Tisztelt Shachinger Ildikó! A múlt szombati, Passaic-i rendezvénnyel kapcsolatban lenne néhány észrevételem, amit szeretnék megosztani Veled. Mivel úgy vélem, hogy a téma közérdekű, így levelemet a Népszava/Szabadság hasábjain is közzéteszem. Múlt szombaton zajlott Passaic-on a méltán népszerű Pataky Attila koncertje. Ennek Te voltál a helyi rendezője, én pedig a koncertturnét általánosan szervező Bartos Gyula megbízásából a hangosítást biztosítottam. A Veled történt előzetes megbeszélés alapján a hangosítás mellett elvállaltam a koncert utáni buli lebonyolítását is. Mindenek előtt ismételten szeretnék elnézést kérni a közel egy órás késés miatt. A megbeszélt délután négy óra helyett tíz perccel öt előtt érkeztem, ennek nyomós oka volt, de nem ez a lényeg, a késés ugyanis késés, bármi miatt történjen is. Szerencsére sikerült az eredetileg megbeszélt időpontra, azaz még a vacsora előtt összerakni a hangosítást, így hát komolyabb gond nem lett. Mi nem a koncerten találkoztunk először, én mivel szívügyemnek tekintem a New York és környéki magyar rendezvényeket, szívesen segítettem Neked a koncert előkészületeiben. Autóval kimentem New Yorkból Passaic-ba személyesen megbeszélni a részleteket. A megbeszélés alapján szívességből megterveztem, kinyomtattam, elküldtem Neked a belépőjegyeket. Szintén elküldtem (mivel nem ismerted az előadót) Pataky Attila egyik CD-jét. Megterveztem és elküldtem az étlapot. Szórólapokat, újsághirdetést készítettem. Többször beszéltünk telefonon, számtalan emailt váltottunk a rendezvénnyel kapcsolatban. Nekem, mint a koncert hangosítójának nem lenne feladatom, de szívesen segítettem Neked (és a turné szervezőjének) a lebonyolításban. Tettem mindezt a jó viszony kialakításáért, illetve a közösségért, azért hogy minél színvonalasabb legyen a rendezvény. Természetesen teljesen ingyen. Egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával említetted, hogy szerinted milyen előadókat kellene játszanom a koncert utáni buliban. Én meghallgattam az instrukciót és több éves diszkós tapasztalatom alapján nem volt nehéz megállapítanom, hogy nem Celine Dion, Tina Turner, The Beatles, Santana, illetve a Credence Clearwater Revival egyébként vitathatatlanul szép melódiái azok, amikre beindul majd a közönség. Így hát több jelentőséget nem is tulajdonítottam a dolognak. Eljött tehát a rendezvény napja, én késtem, de emiatt nem lett komolyabb fennakadás. Szervezőmunkádat dicsérendő szépen be volt rendezve a terem, meg voltak terítve az asztalok. Szépen lement a vacsora, finom volt az étel, jó volt a kiszolgálás. Voltak szépszámmal a teremben, összejött az én becslésem szerint 170-180 ember. Arról most nem szeretnék vitát nyitni, hogy egy koncert, majd az azután lévő diszkó előtt szükséges-e vacsorát szervezni. Tudom hogy ez a szokás, meg azt is, hogy néhány idősebb ember nem fog eljönni ha nincs vacsora. A lényeg azonban most nem ez. A lényeg az, ami ezután következett. Az, hogy én az estére nem leszek kifizetve már a vacsora alatt kiderült. Félreértés ne essék, engem a turné szervezőjének kellene kifizetnie a hangosításért, nem Nektek. Ő ezt vállalta, viszont közölte velem hogy nem jött be neki annyi pénz amennyire számított, így a sztárvendég kifizetése után nekem már nem jut gázsi. Most azzal nem szeretném senki idejét rabolni, hogy felsoroljam mekkora hibákat követett el a turné szervezője, itt a lényeg az, hogy én már a koncert előtt tudtam, hogy pénzem aznap nem lesz és jól ismerve a turnészervező helyzetét ennek későbbi kifizetése is enyhén szólva bizonytalan. Más a helyemben már ekkor elkezdett volna összepakolni. Én ezt nem tettem meg sem a koncert előtt és utána sem. Túltettem magam a pénzkérdésen és az ott összegyűlt emberek miatt maradtam, a hangosításommal együtt. Csak a közönség szórakozását tartottam szem előtt, illetve azt, hogy ne bőgjünk le mi, mint amerikai magyar közösség az itt koncerteket vállaló Pataky Attila előtt. Levelem lényege pedig most következik. Fennállt tehát az imént felvázolt helyzet. Pénz nincs, koncertnek lennie kell. Én a technikával együtt maradok, Ildikó a helyi főszervező pedig mást sem tesz, mint engem ócsárol és velem ordibál. Tisztelt Ildikó, én úgy érzem, hogy itt valami nincs rendben! Először is, én nem most hangosítottam életem első rendezvényét. Nagyon komoly hangtechnikával rendelkezem, amibe annyi pénzt fektettem be, ami csak hosszú évek alatt fog esetleg megtérülni. Az, hogy én annak töredékéért vállalok hangosítást, mint egy „amerikai” cég az már az én bajom, csak valahogy érdemesnek tartottam megemlíteni. Ez a felszerelés képes olyan dinamikus hangzást adni, ami egy nagy teremben is úgy szólal meg, hogy a közönségnek valódi koncertélményt nyújt. Nem pedig a szakzsargonként emlegetett „Sokol rádió” effektust. Ezt jellemezted Te úgy, hogy: hangos és ártalmas lehet a jelen lévő gyerekeknek. Nagyon érdekes módon azonban nem a koncert alatt volt hangos a zene, hanem az utána az általam szívességből megkezdett diszkó alatt. Akkor egyébként tényszerűen halkabb volt a zene, mint a koncert alatt, csak éppen Neked nem tetszettek a zeneszámok. Ordítva jöttél oda és másokat is odaküldtél, hogy nem ezt beszéltük meg és hogy tegyek be végre valami „jót”. Közben a fent említett gyerekek és még sokan mások önfeledten szórakoztak és táncoltak. (Persze a hangerőt a kérés után lejjebb vettem.) Tisztelt Ildikó! Mi nem beszéltünk meg semmit a zenékkel kapcsolatban, ez nem a Te esküvőd volt, ahol természetesen pontról pontra lejátszanám az előre megbeszélt kívánság listádat. Ez egy közösségnek szervezett buli volt, ahol az, hogy Neked milyen zenék tetszenek csak egy dolog. Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy milyen számokra táncolna a legszívesebben. Én pedig azért vagyok ott, hogy valahogy megtaláljak és kielégítsek egy általános igényt. Ez egyébként egy ilyen rendezvényen, ahol tizenévesektől kezdve a hetven körüliekig bezárólag teljesen vegyes a korosztály szinte lehetetlen. Ezért váltok én közben ütemet, stílust és évjáratot. Hidd el, tudom mit csinálok, sok éves tapasztalatom és mindehhez még megszámlálhatatlan mennyiségű zeném van az ötvenes évektől(!) napjainkig. Annak hogy én éppen milyen zenét kedvelek nagyon kevés köze van ahhoz, hogy mit játszom. Tisztelt Ildikó! Én levelemmel nem támadni akarlak, csak arra próbálom felhívni figyelmed, hogy (én úgy gondolom) egy oldalon állunk. Én is azt szeretném, ha jól sikerülne a rendezvény és jól sikerülnének általában a magyar rendezvények. Hozzánk ellátogatott magyarországi előadók beszámolóiból, véleményeiből tudom hogy milyen amatőr színvonalúak és néhány esetben teljesen katasztrofálisak az itteni rendezvények, körülmények. A múlt szombati koncert és diszkó nem tartozik ezek közé, sőt jól sikerültnek mondható. A Te szervezőmunkádnak és az én közreműködésemnek volt ez köszönhető. Akik ismernek engem, azok tudják, hogy szerény ember vagyok. Nem igényelem, hogy a színpadon meg legyek említve azok között, akiknek szerepe volt a rendezvény létrejöttében. Szívesen asszisztálok én a háttérből is, egy ilyen rendezvény tényleg nem rólam szól. Csak annyit kérnék, hogy legalább ne szidást és ócsárlást kapjak a segítségemért! Tisztelettel: Rózsavölgyi Zsolt |